Az hogy divat -és textiltervező szemével, az annyiban érdekes, hogy olyan szakmát választottam, aminek az egyik ága, a legkörnyezetkárosítóbb iparágak egyike…És nem elég hogy szennyezi a környezetet a textilipar, de még a munkásait is kizsákmányolja. És ha tovább megyek, az egész textil, ruhakészítést, ennek történelmi korokon átívelő tradícióit degradálja le egy-egy darab ronggyá nagyon gyakran, és ülteti el a fejekben ez a gépezet, hogy az a jó, ha havonta ezekből újakat vásárolsz. És lehet, hogy kell is, mert nem mindegyik bírja tovább…

Hogy egy nő szemével… ez mit jelent?
Lehet hogy a nőket jobban frusztrálja és mi jobban érezzük a felelősséget ha anyák is vagyunk?  Nem tudom mások helyett megítélni, de a magam nevében, az biztos hogy mióta gyerekem van, minden egyes környezettel kapcsolatos rossz hír- és van belőle nem kevés- dupla annyira fáj mint régen. Mert az nem lehet hogy ő majd ne kaphassa meg azt amit én, hogy ne láthassa azt a szépet amit én és szenvednie kelljen amiatt amit mi, amit mások okoztak, amiről ő nem tehet.

Ha valaki kicsit is nyitott szemmel nézi a világot,a környezetét, józan paraszt ésszel belátja, hogy korunk legnagyobb problémája, amivel régóta riogatnak minket a környezetvédők, a természetfilmek a klímaváltozás és környezeti katasztrófák itt vannak a küszöbön, nem húsz év múlva vagy ötven év múlva lesz majd ebből baj, már most van baj.

Valamikor a ruha is értékkel bírt. Nemcsak a minőségre gondolok, hogy évekig hordtak egyet, hanem hogy gyakran sokat jelentett az ember számára, egy nép számára, milyen dísz, milyen hímzés, öltés, szín, minta volt rajta, ki hány évig készítette…foltozták, javítgatták, vigyáztak rá. Mint a házukra.

Mára felborult az ár-érték arány, az érték mérője ezen a területen ami a divat, és nem biztos hogy azt fizetjük meg ami minőség, és érték. Másrészről a vásárlónak, vagy annak aki alapanyagot keres, komoly kutatást kell végeznie, ha nem akar szemetet venni, vagy olyan terméket ami ezer vegyszerben ázott, valójában sose látott pamutot (a misztikus vizet felszívni nem képes kínai pamut) vagy olyat aminek készítése nem nyomorgó emberek, gyerekek éhbérért való küzdelméhez  kapcsolódik.

Dióhéjban így látom a divat, fogyasztói társadalom, és fenntarthatóság problémáját.

De  hogy pozitív legyen a vége, igen én úgy látom hogy sokunk életébe berobbant már a fenntarthatóság. Sok területen lehet lépéseket tenni, sok területen van ugyanis probléma…

És a szakmába egyre jobban beépül és divatirányzat a fenntartható tervezés, a zöld gondolkodás, a nem egy hónapra tervezett ruha, a bőrbarát ruha, a ruha fogyasztás megreformálása, az érték teremtés, nem érték pusztítás.

Sustainable fashion, fenntartható divat.